2008/03/10

MALMoztunk

Miután - idő híján és egyéb fontos elfoglaltságok okán - hónapokig hozzá se nyúlt senki a terepasztalhoz, felmerült bennem a bútordarab létjogosultságának kérdése. Szerencsére kedvesem (!) elejét vette minden elbontó jellegű törekvésnek - na biztos nem azért, mert az asztal annyira hozzánőtt a szívéhez, hanem inkább mert tudja: ha ezt elbontanám, akkor előbb vagy utóbb újat kezdenék, megannyi új kiadással, rumlival, stb. Meg kell vallani, nem hülye az asszony.
Így aztán nekem esett a lelki-meg-a-furdalás, és eldöntöttem, hogy ha már ilyen toleránsan rám van erőszakolva saját bolondériám, akkor legalább valami praktikai és esztétikai kompenzációt adok érte cserébe. Értsd: végre valahára, közel egy év elteltével, elsminkeltem az asztal szoba felé néző arcáról a nyers befejezetlenség ragyáit. Az asztallap éle szegélyt kapott (a faragasztó szándékosan és rosszindulatúan nem fogott meg semmit, úgyhogy egy radikálisabb polimer csíkkal kellet haptákba vágni a díszlécet), a keret külső fele pedig világos szürkés, 4mm-es habszivacs burkolólapból kapott nagyjából méretre szabott palástot. Valahogy így:
Ennyit az esztétikumról. Aztán jött a praktikum. Mivel anno a lehető legkevesebb reszeléssel és fűrészeléssel összehozható megoldást kerestem, nagyjából szabványos faelemekből tákoltam össze az asztal keretét, és ez - meg az ablakpárkány magassága - szülték azt az isteni szerencsét, miszerint az asztal lábai között 124 centi van, a keret alja pedig 85 cm magasan áll. Ergo alá lehet kombinálni az Ikea katalógus egy tetemes részét. Ez is történt: két 80*79*48-as három fiókos és egy 40*56*48-as két fiókos, Malm becenevű komóddal beépítettük az asztalt (innen a poszt fájdalmasan rossz címe). Voilà:

Aztán - három hónap kényszerpihető után - este felsorakoztak a mozdonyok és mindegyik ment egy kört:

Köztük a kedvencke is, aki egyébként valamikor a közelmúltban kapott egy kis antikolást, de sajnos még nem nyerő a dolog, mert le kéne lakkozni, hogy megmaradjon a koszolás, az pedig nem félvállas tevékenység, szépen neki kell készülni. Majd valamikor erre is sor kerül, valószínűleg akkor, amikor karbantartás végett amúgy is szétszedem a masinát. Tegnap ugyanis azt tapasztaltam, hogy áramszedési gondjai vannak. Helyenként nem indul, másutt meg szikráznak a kerekek, pedig most lett frissen tisztítva a sín... Na majd alánézek a dolognak. Addig is egy szépre sikerült makró:

2 megjegyzés:

IST írta...

Végre új bejegyzés, nem hiába nézegetem minden nap a honlapodat. :-)

Davver írta...

Énis naponta néztem a blogodat... örülök, hogy "nem" hanyagolod el...
Ha esetleg az antikoláshoz keresel ötleteket, van egy régi Gützold M62-esem, ugyan nem én antikoltam már így vettem, de a weboldalamon találsz róla pár fotót.