Teljes leltár képekben

Tapétázás

Adva volt két darab 400x100x6mm fadarab, ami egy lakberendezési darab hozzávalóinak a méretre vágásából maradt hátra, és hetek óta tengődött az előszobában a papucsok között. Hosszas filózás után végül összeragasztottam őket L alakban, további hulladékokat előkotorva vágtam és ragasztottam az eszköz két végére két megfelelő négyzetet, illetve az így összetákolt doboz fenekére két vékonyabb lemezt ragasztottam. Az utóbbiakra egy tintasugaras nyomtatóval készített, trapéz alakúra hajtott kavicságy-textúrát ragasztottam, rácsavarozam 40 centinyi Piko A sínt (két G239-es darabból vágtam össze), a doboz falaira meg a nyári balatoni képekből vágtam és nyomtattam háttérnek valót. Nem nagy durranás, és tapétázó képességemet se árulnám pénzért, de legalább jól elfoglaltam magam, meg most már van egy céleszközöm modell-fényképezésre. Az első áldozat a Szergej volt.

Valóságban

Csalással 1

Csalással 2

Csalással 3

Csalással 4 - itt már vakuval

Nem tökéletes, de megteszi. Alkalom adtán majd berozsdázom a sínszálakat is.

Tömeg a sínen

Kissé kor-, hely- és osztályidegen ugyan, de egyik kedvenc mozdonyom a feleségemtől két éve karácsonyra kapott Piko BR89-es kisgőzös, amit a játék kedvéért a három DR-es tehervagon élén ma feltettem a pálya többi lakója mellé. Szépek ezek így együtt.

Fuggerth, Roco, Roco, Piko

M41, M62 (alias BR120), M61 és BR89

Már megint a Csörgő!

Egy hónappal ezelőtt vakargattam meg a Csörgő valamennyi kerekét, gondolván, hogy ez majd segít szegény krónikus áramszedési betegségén. És akkor működött is rendesen. Azóta jóformán nem járt a pályán egy jottányit sem, de ma reggel ismét rendetlenül kezdte. Max. fesz alatt időnként el se indult, itt-ott megállt, egyenetlenül döcögött... Hát benéztem alá és ledöbbentem: Az egy hónapja tisztára subickolt kerekeken, sőt körülöttük az áramszedőkön és minden műanyag elemen vastagon állt valami zsíros gané, ami valahonnan az éterből szivároghatott oda. Minden esetre megelégeltem a dolgot, és úgy döntöttem, most aztán tök szárazra tisztítok minden egyes darabot, szépen eltűntetek minden retyót mindenhonnan. Úgyhogy ismételten jött a robbantás, csak kicsit alaposabban, mint korábban:

A kerekek alapos szemrevételezése után úgy döntöttem, hogy valami nagyobb volumenű tisztításra van szükség, úgyhogy minden féltengelyt egymás után befogtam a fúróba, és ronggyal és mikrosmirglivel végigtöröltem-csiszoltam az összeset. Összehasonlítás:

Miután a kerekekkel egyetemben minden egyes alkatrészt patyolat tisztára és szárazra sikáltam, újra összeraktam a mozdonyt, az eltávolított kenőanyagot pótoltam (Fleischmann 6599-es olajjal), és nagy megelégedéssel tapasztaltam, hogy újra minden tökéletesen működik. Remélem, hogy az alapos kiszárítás után már nem fog újra megjelenni az a rejtélyes dzsuva, ami eddig kétszer lepte el tök rejtélyesen a dobozában pihenő mozdonyt.

Svéd acél III

A sikeres bejáratás és próba örömére azonnali látványpróbát kellett tartani.

Balatoni feeling

Hármas találka

Svéd acél II

Megtörtént, amitől annyira tartottam: Befejeztem a Nohab egyenáramúsítását, két sínesítését és analogizálását, majd felhelyeztem a pályára, feszt adtam neki, és kiderül, hogy félelmem alaptalan volt, mert a mozdony mindkét irányba rendesen elindult és világított. Összefoglaló:

A három sínes mozdonyok paneljén az egyik pólusra a harmadik sín áramszedője, a másikra a kerekek áramszedői vannak rögzítve. A harmadik sín áramszedőjét barna kábelével együtt eltávolítottam a gépről, s a panel így üresen maradt forrpontjaira átforrasztottam az azon az oldalon lévő kerekek áramszedőinek fekete kábeleit. A dekódert pedig kivettem, s helyére egy hősi halált halt Piko gőzös vakdugóját tettem:

A panel a vakdugóval, az átforrasztott kábelekkel, illetve a kiszerelt áramszedővel és dekóderrel

A vakdugó donora, illetve boldog örököse

Ezek után már csak az egymástól el nem szigetelt kerekű hat tengely cseréje volt hátra. A mozdony alkatrészlapja pontosan megjelölte, hogy milyen üzemmódra milyen alkatrész kell, úgyhogy csak meg kellett rendelni a hat új, szigetelt kerékpárat, kettőt tapadógyűrűvel, négyet anélkül. Körbekérdezősködtem Budapesten, hol mennyi pénzért és mennyi idő alatt jön meg. Az első kérdésre (hol) illemből nem adok választ. A másodikra (mennyiért) olyan vérlázítóan magas ársaccolásokat kaptam (nem is pontos árakat, csak úgy nagyjából), hogy egyből el is ment a kedvem az egésztől. Főleg mert ismerem - hiszen publikusak - a Roco árait, és tudom, hogy amit mondtak, az annak legalább az ötszöröse. A harmadik kérdésemre (mikorra) pedig egyáltalán semmilyen választ nem kaptam. Így hagytam csapot-papot, és nyakamba vettem a netet. Sok osztrák és német üzlet forgalmaz Roco tartozékokat, de online nem árusítanak, külföldre nem szállítanak. Végül rábukkantam egy ír webshopra. Email: Jónapot, Roco cserealkatrészeket keresek, ez és ez kéne, ilyen és ilyen mennyisében. 24 órán belül jött a megrendelési lap és láss csodát! Az árak centre pontosan megegyeztek a Roco áraival. Az emailben egy csinos PayPal gomb, katt... Majd eltelt 5 munkanap, és jött az email: a csomag úton van, az interneten itt és itt, ilyen és ilyen referenciaszámmal tudom nyomonkövetni az útját. Újabb 3 nap, és a rendelt alkatrészek hiánytalanul megérkeztek, gondosan csomagolva, frankó ír áfás számlával. Most vigyázz: Az alkatrészek, az ír forgalmi adó, és a nemzetközi ajánlott küldeményben feladott csomag együttes ára kevesebb volt, mint a Magyarországról kapott becslések NEGYEDE! Úgyhogy aki Roco darabokat akar utánrendelni, annak nagyon bátran és forrón ajánlom az alábbi kontaktot a messzi Írországban:

LOCOLAND

Szóval a tengelyek megjöttek, szívet derítő áron és gyorsasággal, de azon az eszmeileg igen borsos áron, hogy sajnos valami kulturáltabb helyre kellett elszörfözni.

A kerekek cseréje már gyerekjáték volt, mindössze annyi babra volt velük, hogy az egyik forgóvázban - a harmadik sín áramszedőjének kialakított forma miatt - nem férnek be a gyári tengelyeken érkező fogaskerekek, s ezeket a négyből két tapadógyűrű nélküli kerékpáron előbb el kellett távolítani.

Az új tengelyek várják, hogy a régiek helyére kerüljenek

Az eredeti tengelyek már kívülről integetnek a beszerelt újaknak.

A dolog akkor lesz tökéletes, mikor a kiszerelt áramszedő helyére valami lapocskát szerelek, hogy ott ne egye a port a gép, de ez már csak egy apró részletkérdés.

Itt jött a mély levegővétel: ha mindent jól csináltam, akkor mennie kell a mozdonynak, ha viszont nem, akkor Isten tudja, mi lesz... Hát ment.

Pillanatkép a bejárató menetből

Bizonyíték, hogy megy és világít

Segélyezés

Szinkronpróbá történt - analóg üzemmódban, szemmértékre sikeresen. Az asztalhoz viszonyítva képtelenül hosszú szerelvény vontatására a Szergej előfogatolta a Csörgőt.

Bejárás

M62-M41-Ax-Bx-By-Bmz-ABmz-Ap-Bhv-Bdt

Kijárás

Csúcsforgalom

Előkerült a szekrény aljából három új generációs Piko tehervagon. Igaz, Hobby kivitelűek és DR-esek (még a legelső Piko kezdőkészletemben voltak, három éve), de a kerekük fém, van rajtuk kkk, pofára meg a háromból legalább kettőt könnyűszerrel lehetne magyarítani: Az egyik kis híján egy Eaos, a másik egy két tengelyes Ep. III-as tartálykocsi, amelyiket majd legfeljebb valami többé-kevésbé fiktív vasúti vagy ipari vállalat köntösébe lehet öltöztetni, a harmadik meg szintén valami hasonló sorsra jut, ha rávisz a lélek. Elvégre nem vagyok egy reál-integrista, és leginkább játszani szeretek!

Úgyhogy játszottam is, méghozzá teltházasat. Ebből az örömvonatozásból jön pár kép.

Minden tele van.

Még mindig.

A Szergej nyugatra néz.

A próbálgatások során rá kellett döbbennem, hogy egy nem szándékos és ismeretlen eredetű lassító modul, vagy inkább tényező került az állomás négyes vágányára (amelyiken a tehervonat áll): Az ide bejáró gépek a szakasz-szigetelések között 20-30%-ot veszítenek teljesítményükből (feszmérőm nincs, de saccperkábé ennyi lehet). Gondoltam, hogy a táp forrasztása rossz, szétbontottam, gondosan újraforrasztottam más forrponton, de semmi nem változott. Lehet, hogy a kapcsolónál rossz a forrasztás, legközelebb azt piszkálom meg. Meg aztán lehet, hogy a rozsdafesték is kicsit felkenődött a sínkorona belső szélére - bár nem láttam. A helyzet egyébként a 4-es vágány jobb végén lévő váltón a legrosszabb: ha a Csörgőt lépésben járatom rá, szinte minden alkalommal megáll rajta. Ott valószínű, hogy a festék a ludas, hiszen az nem a 4-es vágányról kapja a levet, de szemlátomást nincs ott semmi rendellenesség. Na nem baj, ha egyszer ráérek már, akkor a peronépítés és a kavicságyazás előtt ezt is még kibogozom-kitisztogatom. Igaz, ennek előtte még a Nohab átalakítását is szeretném befejezni. Idő, idő, idő!

Cserebere

Születésnapi önellátás keretében alulról upgrade-eltetett a hat Fuggerth kocsi, amelyek immáron 24 db. 2.1-es kerekű, féloldalt szigetelt Roco tengelyeken gördülnek - kissé "fémhangosabban" és sokkal jobban. A gyári műanyagokat elraktam, egyszer lehet, hogy némelyik majd rozsdásan elfekszik a pálya valamelyik szegletében.

Svéd acél

Német földről meghozta a posta a minden magyar dízeles asztal elmaradhatatlan kellékét, a MÁV Nohabot. A Roco közismert 014-es pályaszámú, retró festésű M61-eséről van szó.

Ki ne ismerné?

Teljesen új létére nagyon (sőt meglepően) jó áron vesztegette az illető az ebayen. Gondolom, raktáron maradt neki, a bajorok meg nem kapkodtak érte, úgyhogy nem maradt más választás, minthogy lecsapjak rá. Persze túl szép (de talán túl unalmas is) lett volna, ha ezzel minden egyszerűen csak működik. A gép ugyanis Märklin-Motorola rendszerű, három sínes, váltóáramú, digitális kiszerelésben érkezett, az én asztalom meg két sínes, egyenáramú és analóg. Úgyhogy a mozdony első útja a bontó volt, ahol:

• kikerült belőle a gyári dekóder
• helyére egy balesetes Piko BR89-es vakdugója ült be
• a harmadik sín áramszedője mazzagostul elhagyta a mellső forgózsámolyt
• a belső panelen a többi áramszedő kábelei szétválogatás után a megfelelő helyekre forrottak
• a mellső szoknya üreges változatra cserélődött
• a kengyeles Märklin csatlakozó helyét elöl és hátul Roco kurzkupplungok foglalták el - igaz, kisebb szépséghibával, ugyanis a két különböző típusú csatlakozó nem pont azonos foglalatban pihen, adaptert viszont csak egyet adtak, ezért a mellső kupplung kicsit lötyög.

Ezzel persze még csak megalapoztam az átalakítást, mert az érdemi része hátravan: sajnos a hat tengely közül egyik se szigetelt, úgyhogy valamennyit majd cserélni kell. Hamarosan nyélbe ütöm a beszerzésüket.

Addig viszont a szigorúan feszmentes asztalon rendeztem egy kis együtállást:

Nohab - Szergej - Csörgő

Svéd - Szovjet - Magyar

S mint kiderült, valóban a Nohab a legnagyobb. Pofára és méretre egyaránt.

Sárgabusz

A Balatonfüreden szerzett 260-as Ikarusok egyikéből sárgabuszt csináltam. Nem vagyok különösebben büszke az eredményre, sok a pontatlanság, és lehet, hogy még majd javítgatom, de jöjjenek a képek:

Kezdetek

Belső tér

Az elkészült busz és a másik - jobbról

Az elkészült busz és a másik - elölről

Az elkészült busz és a másik - balról

Az elkészült busz és a másik - hátulról

késztermék 1

késztermék 2

késztermék 3

késztermék 4