Építkezzünk 1:148-ban: Metcalfe 3/4

Ma a legnagyobb csomag került összerakásra: a sörgyár. Képriport.

Az egyik épület félúton.

A főépület. Balra még festetlen fehér élek éktelenkednek mindenütt, jobbra már festés után.

A teljes épületcsoport (szabadon szétszedhető és átrendezhető).

Ugyanez az udvar felől.

Magasból.

Zegzug.

Tetőrengeteg.

Felülnézet

Ez már más.
A korábban összerakott épületeket a készülő dioráma mellé pakoltam.
És véletlenül megtetszett az összkép.

Építkezzünk 1:148-ban: Metcalfe 2/4

A tegnapi sikersztorin felbuzdulva a ma délutánomat is építkezéssel töltöttem. Ezennel egy összetettebb gyárat csináltam meg, ami a leírás szerint cirka száz évvel ezelőtti gőzgépes textilgyár (ma már aligha létezik ilyen, úgyhogy ipari műemléknek fogom tekinteni, ha más, hihető rendeltetést nem találok ki neki). Lássuk, hogy is fest.

Nyomtatási hiba: a gyárépület ajtaját kisebbre festették, mint a neki szánt nyílás.
Némi utólagos mázolással megoldottam.

Ragadás közben.

A tető öt különböző darabból áll, nem is sikerült tökéletesen mindegyiknek az illesztése.
A szárítási segédeszköz befőttesgumi.

Az összkép elég impozáns. A kéménnyel alaposan megszenvedtem, de megérte.

Az ott a bal oldalon a kazán, tetején a víztartállyal.
Mellette egy segédüzemi hőátalakító van.
Attól jobbra a gőzturbina gépháza.

Textilgyár a hátsó uctában lévő ház ablakából...

...és ajtajából.

Összkép. A hosszú épület maga a gyár, mögötte jobbra a raktárral.

Az udvarról így néz ki.

A raktár felőli házak tetejéről meg így.

A jegyzőkönyv kedvéért: az összerakás 6 és fél órát vett igénybe, ami a tegnapihoz képest - az összetettséghez viszonyítva - elég gyors, de ennek legfőbb oka az, hogy a tegnapitól eltérően a mai kitben mindig bőven akadt mit festegetni, amíg valami más ragadt, vagy fordítva. Ezzel elég sok időt meg lehetett spórolni.

Építkezzünk 1:148-ban: Metcalfe 1/4

Felbuzdulva az NGS Journalban látott reklámokon és ISTown rohamos növekedésén, négy Metcalfe "building kit"-et vásároltam, hogy legyen miből kiválogatni és összerakni a dioráma felső szintjének főbb motívumait. Ma munka után úgy döntöttem, hogy próba szerencse, a négy közül nekifutok annak, ami a legegyszerűbbnek tűnik - ez egy mezei raktárépület, kis irodahelyiséggel, meg egy rövidke vasúti rakodó peronnal. A bonyolultabbakra majd csak az első tapasztalatok begyűjtése után kezdek gondolni. Lássuk, mit is tud egyáltalán ez a műfaj, illetve én mire is vagyok képes benne.

A csomag tartalma és a rendelkezésre álló szerszámkészlet.

Mindent a leírás szerint csináltam, mindössze annyit tettem hozzá, hogy a csúnyán fehérlő éleket és a ratkár tetejének belső oldalát, valamint nagyjából minden látható, nyers fehér felületet óvodai vízfestékkel kicsit elhalványítottam, vagy éppen alaposan lefestettem (a tető belső oldalát háromszor is, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltem). Kellemes meglepetés volt, hogy a nyomtatott felületekre kerülő vízfestéket könnyen le lehet törölni, de még könnyebb - és érdemesebb - tudatosan elmaszatolni, mert egész tisztességes antikoló hatást produkál. Szintén kellemes meglepetés volt, hogy a saját alkotásaim habkarton elemeihez használt folyékony UHU ragasztó nagyon jól és gyorsan megfogta a Metcalfe kartont is, akár egész vékony felületeken is, és bár egyes peremeket szinte képtelenség tisztán és szépen derékszöbe (vagy még pár helyen annál is vadabb 135 fokba) hajlítani, végeredményben a ragasztó mindenhol úgy fogta össze az elemeket, hogy sehol nem keletkezett csúf ferdeség.

Az eredmény, bár nem tökéletes, de azért rendesen megállja a helyét:

Összkép - takaros.

Legyen ez az épület eleje.

Irodahelyiség, kis lépcsővel és kéménnyel.

Az udvar felől jó a belátás a raktárba.

A belseje sincs elnagyolva:
nem csak belső peron van, de még ácsolat is került a tető alá
(ha kinagyított, kicsit jobban belelátsz).

Fölülről is jól belátni.

Ezt az első próbálkozást mindenképpen sikernek könyvelem el. Most már egész bátran állok hozzá a folytatáshoz.

Hídvetés

Az elmúlt napokban sokat törtem a fejem azon, hogy a leendő angol N-es dioráma alsó szintjére tervezett két hidat miként tudnám megvalósítani. Mivel a felső szintre tervezett ipari komplexum elemeit a Metcalfe-tól vettem (ma meg is hozta a posta mind a négy szóbajöhető épületet, de erről majd legközelebb), a hidakat magam akartam elkészíteni, a rendelkezésre álló helynek megfelelően. Hosszas spekulálás után úgy döntöttem, jó lesz a szokásos 3mm-es habkarton, amire jól rá lehet ragasztani a cgtextures oldaláról letölthető textúrákkal feldíszített, PowerPointban szerkesztett és méretre szabott tapétákat. Így is lett:

Az alapanyagok, nyomtatva, illetve rajzolva...

...majd kivágva...

...és összerakva.

Nemrég kaptam egy nyakkendőt a feleségemtől, amit a boltban egy nagy, matt fekete borítékba csomagoltak. Az utóbbit jól elraktam, és lám, milyen jó hasznát vettem most! Abból lett a hátlap.

Mintkét objektum pontosan passzol a megfelelő helyre.

A bal oldali egyszer...

...és még egyszer.

És a jobb, először...

...és másodszor.

Még nem rögzítettem egyiket se, mert még majd csinosítom őket, meg a pályát is kavicsozni és festeni kell, de nem lesz ez rossz.

SHIFT+F1: Ez mi?

Miután a fórumon nem jártam sikerrel, megpróbálkozom itt. Az alábbi alkatrész (mérete pár milliméter) a Graham Farish 66200-asának dobozából esett ki, és az a gyanúm, hogy egyáltalán nem is tartozik hozzá a géphez. Ha valakinek van ötlete arról, hogy mi lehet, és hova való, és megírja, akkor nagyon hálás leszek (ennél többet sajnos nem tudok ajánlani a megfejtésért).

What is this? Help!

Class66 ismét

Egy szűk hete Angliába sodort a munka. Brit területre érkezvén az első húsz percben két Class 66-ost láttam az Eurostar ablakából, egy zöld Freightliner gépet és egy bordó EWS masinát. Több se kellett... Az ehattons jóvoltából mára a postaládámban landolt a zöld Freightliner-es, "NYK Spirit of Kyoto" (66594) a Dapoltól, és a bordó EWS-es "Railway Heritage Committee" (66200) a Graham Farishtól.

Futópróbát egyiken sem ejtettem még, viszont már némileg megcsodáltam mindkettőt. Gyors vakuzás (a képek többsége nagyfelbontású, lehet klikkelni).

Dapol "NYK Spirit of Kyoto" 66594

Egyszerűen gyönyörű.

Csak a feliratokat tessék sasolni!

Kicsit bőkezű a festék, kicsit csupasz a mellgerenda, de az enyém!

És innen is szép.

Innen meg méginkább.

Innen meg egyenesen lenyűgöz.

Graham Farish "Railway Heritage Committee" 66200

Ez se csúnya.

Feliratokra itt sincs panasz (még a heraldika is ínyenceknek való).

A 2mm vastag névtábla is jól olvasható.

Az a szigorú fekete szempár (na jó, kicsit küklopsz a baba)!

Tessék csak megnézni a félrehajtott központi ütköző-vonókészülék imitációját!

Osztálykép

Végül egy tarka családi fotó.

Class 66 ötször
Dapol háromszor
Graham Farish kétszer

Dioráma

Szombaton takarítottam, és a pincében felfedeztem egy néhai polcrendszer ócska maradványait. Előkerült a fűrész, a csavarhúzó, a vonalzó meg miegymás, és hozzáláttam egy picike (60x40-es), angol témájú, N-es dioráma alapjainak elkészítéséhez.

A faanyag, már megtisztítva és méretre vágva

Összerakva
(a váz csak csavarozva, a lap csak szögelve van,
nem nagy durr, de nekem elég)

Az előtérben két vágányú fővonal halad a szélekre tervezett hidak között
(a sínanyag minitrix stratszettből való, nem illik ide,
de csak ilyenem van, és elbarmolásra megteszi)

A hátsó részen felső szint lesz, ipari létesítménnyel.
Annak az alátámasztására vagdaltam ezeket, 3mm-es habkartonból.
Az egyik kisebbik elemen vétettem egy figyelmetlenségi hibát,
amit aztán az egyik nagyobbon is muszáj volt kompenzálni.

Összerakva ilyen. Ragacs nélkül is egyben marad, úgy lett kitalálva,
de azért majd véglegesítéskor össze is ragasztom.

Itt lesz a helye, csak kap fedlapot,
az elejére vöröstégla "textúrát", a két szélre meg hidakat.

Kezdetnek ennyi.