Joseph Arnold Davies

Így hívják az angliai GBRailfreight kötelékében szolgáló, egyedi festésű, 66709 pályaszámú Class 66/7-es gépet, amit 1:148-as méretarányban a Dapol 250 darabos limitált szériában készített el, a Graham Farish pedig jelenleg is gyárt. Én az utóbbira fizettem be, ezt hozta meg a mai posta. Képes beszámoló.

A csomagolás igen tisztes.

A mozdonyra nem minden kellék kerül fel gyárilag. A névtábla a boldog vásárlót boldogítja még tovább.

Körmömnyi kütyü, vagyis még annyi sem.

Otromba eszközökkel nekikészülődtem.

Sikeres leválasztás után óvatos sorjázás. Ezt megúsztuk!

'A' oldal, sikeres ragasztás.

'B' oldal, szintúgy.

Pár kép többet ér egy regénynél, íme a teljes "close up" négy részletben (ezek nagy felbontásúak, magas ISO-n makró üzemmódban készültek - akinek nem fáj a magas képzaj, kattintson bátran):

'A' oldal, 'A' vég

'A' oldal, 'B' vég

'B' oldal, 'B' vég

'B' oldal, 'A' vég

'A' vég

'B' vég

Külön dícséret a kidolgozott vezállásért.

A másik végen hasonlóképp.

Némi összehasonlítás végett

Ha már a sors úgy hozta, hogy Cl66-ból van Dapol és Graham Farish is, méghozzá hasonló időben gyártott példányok, lássuk, hogy mutatnak egymás mellett és egymáshoz képest. Tudom, ebben a műfajban volt már hasonló, de sebaj. Itt is elfér.

Irányváltó világítás, Graham Farish headlight

Irányváltó világítás, Dapol headlight

Irányváltó világítás, Graham Farish taillight

Irányváltó világítás, Dapol taillight

Nekem a Dapol mindkét irányba jobban bejön.

Méretre:

Elbújnak egymás mögött.

A Minitrix talpfák tanúsága szerint a Dapol egy leheletnyivel hosszabb.
A kipufogó a Farish gépén jobban tetszik.
Az áttört szellőző viszont a Dapolt dícséri

Pofára:

Kétségtelenül rokonok.

Az ablaktörlő, a szélvédő szigetelő kerete és a homlokkapaszkodó a Farishon filigránabb hatású, amit előnyösen egészít ki a jól belátható vezállás. Viszont hiányzik az eredeti 66709-es gépen igenis meglévő pályakotró, amit a Dapol nem hagyott ki a 66720-ról. Mi több, a Farish kapaszkodója az öntvény része, festve van csupán. A Dapolon ugyanez külön darab. Az ábrázat vonásai pedig összegészükben mégis inkább a Dapol változatában kifinomultabbak. És nem csak azért, mert Farishék mintha kicsit bőkezűen bántak volna a festékkel.

A forgóvázmaszkok között nehéz igazságot tenni.

Summásan azt mondanám, a Dapol egy fokkal nyerőbb. A létra mindenképp szebb a 66720-ason, nem kis mértékben azért, mert Farishék nemcsak hogy elég vaskosra vették a figurát, hanem ki is spórolták a fokok éléről a sárga festéket, ami pedig az eredeti gépen bizony ott virít. Egyes részletek viszont a Farish öntvényén aprólékosabbak. Ízlés meg a pofon.

Végül jöjjön még néhány gyors értékelés, a dilikörön tett óvatos próbák tapasztalatai alapján:

Súly: A Farish érezhetően nehezebb, a vonóereje valószínűleg nagyobbnak fog bizonyulni.
Futás: A Farish biztosabban jár és jobban szedi az áramot, a Dapol viszont halkabb és ha már beindult, a lendkerék szépen kompenzálja a hézagos áramszedés hibáit.
Sebesség: Azonos feszültség mellett a Farish sokkal gyorsabb (méretarányosan talán túlságosan is), ezt azonban sokminden befolyásolja, többek között a Dapol tényleg hézagos, javításra szoruló áramszedése.
Menetbiztonság: Siklást egyik se produkált, még a Minitrix rettegett szűk íves váltóin se.

Összességében nagy gondban lennék, ha elsőbbségi sorrendet kéne felállítanom. Most nem is próbálkozom meg vele.

Dobozolás

A nemrég vásárolt Graham Farish Class 158-as DMU dobozolatlanul érkezett. Ez nemcsak hogy megnehezíti a tárolást, hanem esztétikai hiányosság is, mert ha - vitrin híján - csak úgy, a polcon rakom ki a (jelenleg három darabos) gyűjteményt, hülyén néz ki a csupasz motorvonat két klasszul dobozolt mozdony között. Innen jött hát az elhatározás: mivel a múlt héten éppen sikerült beszerezni három négyzetméternyi, 3mm vastag "habkartont", annak az egyik szegletéből csak ki lehet hozni valamit. Hát lám.

Kigondoltam és nagyjából megterveztem azt a két rekeszes dobozt, amit könnyen és egyszerűen össze tudok rakni, és amibe kényelmesen befér a vonat mindkét része, egymás alá.

Pontos méreteket vettem a járgányokról (naná, hogy olyan számok jöttek ki, hogy 19 meg 65mm!), hozzászámítottam az anyagvastagságot, és kiméreteztem a doboz elemeit.

A lehető leghelytakarékosabban felrajzoltam a tervezett elemeket a kartonlap sarkára.

Kivágtam a nagyját...

...meg az apraját.

Összeillesztve stimmelt, mehetett a ragasztó az élekre.

Biztos, ami biztos, egy csík vékony celluxszal is körbetekertem, ügyelve arra, hogy buborékmentes legyen.

A vagdosás után megmaradt darabkából hat lapocskát vágtam ki, s mindkét rekeszbe balra egy, jobbra két darabot ragasztottam éknek, de úgy, hogy a kupplungok szabadon maradjanak. Az eredmény tetszetősen passzentos.

Anyagtakarékosság a javából: Sikerült mindössze ennyi hulladékot termelni.

Jó jó, de ez még a por ellen sem véd, meg aztán forgatni se lehet, sőt a polcon is szarul mutat. Persze, tudom. Most jön köré a külcsíny. A dobozbelső méretei alapján, némi ráhagyással megszerkesztettem a doboz külsejét, méghozzá a már szokásosnak mondható PowerPointtal. Internetről szereztem rá logót, meg néhány valódi Graham Farish dobozról készült, szintén interneten talált fénykép alapján stilizáltam egy autentikus hatású, de teljesen saját külsőt:

A PowerPointban méretre szabott doboz 2D-ben

Tintasugaras nyomtatóval vastag matt A4-es rajzlapra kinyomva. A jobb alsó sarokban látható az az átlátszó műanyag lap, amit feleségem egyik parfümcsomagolásából mentettem meg még régebben, s aminek most végre találtam rendeltetést. Ez került a doboz elejébe vágott ablakba.

És íme az elkészült, összeragasztott mű.

Így azért már van pofája. Sőt! A polcra is ki merem rakni a két gyári Dapol doboz mellé, és még azt is elmondhatom, hogy ilyen doboza aztán tényleg senki másnak nincs.

U.I.: A dobozt a lehető legmezeibb tintasugaras géppel nyomtattam, s ráadásul nem is erre a célra tervezett papírt használtam, úgyhogy persze a fekete tinta annak rendje s módja szerint fogott. Ezért fényképezkedés után kimaszkoltam az "ablakot", és akril alapú rögzítő lakkal lefújtam minden nyomtatott felületet. Mire megszárad, a rovarírtó szag és a fejfájás is biztos elmúlik.

Dapol áradat (és áradozás)

Ismét csöngetett a postás, és meghozta azt a két Dapol Class66-ost, amit vasárnap vettem az ebay-en. Rizsa helyett sok-sok kép lesz - tárhely ide vagy oda, nem számít, több is akad, ami teljes méretben két megapixel körül van, de érdemes azokat is eredetiben megnézni. Önmagukért beszélnek.

Csomagolás

Ízléses

Atombiztos, de a beragasztott utasítás aligha követhető: legfeljebb egy gyerek kisujja fér be a kivágásokba. Mindegy, kiszenvendtem a gépet a habból.

66719, METRO-LAND

Klikk! Ez a kép teljes méretben lenyűgöző

Ócska trükk, de hatásos

Vezetékek, láda, matrica, plakett, bordák... Szinte érzem a gázolaj illatát!

Nem ám elnagyolt tampon!

66720, Metronet Pathfinder

Van itt minden és mindenki!

Párban

Méret-arány

Milyen tömzsi a Szergej!

148 - 87

Próbakör

Mindkét - indulás előtt gondosan megolajozott - mozdony egyenletesen jár, a diódás irányváltós világítások hibátlanok, viszont...

A 719-esen csak a négy hajtott tengely szed áramot, pedig ahogy láttam, a szedők elvileg mindkét forgózsámoly mindhárom tengelyét "kiszolgálják".

A 720-as meg egyenesen csak az egyik forgózsámoly két szélső tengelyén szedi a szufflát, a másik négy tengelyre tett betápra meg se nyikkan! Nem mertem - még - szétszedni, de alánéztem nagyítóval, és úgy tűnik, mintha az egyik forgózsámolyon fordítva lennének a szedő lapocskák: a rögzítési pontokon elállnak a gépháztól, a végeik viszont nem a kerekek felé, hanem befelé hajlanak. Muszáj lesz megbontani. De nem ma. Egyelőre csak gyönyörködöm.