2007/10/14

Egyszer lesz majd egy vasúti átjáró

Miután a tegnapi kavicságyazási munkálatok - az egyik váltó mozgó részeit ért viszontagságok (összeragadás, majd szétesés) macerás, ám eredményes elhárításával - a ma reggeli száradáskor egyértelműen sikeresnek bizonyultak, elhatároztam, hogy az elkövetkezendő hetek alatt a teljes kavicságyat elkészítem. Ehhez azonban a leendő peronokat és a jobb első sarokba tervezett vasúti átjárót elő kell készíteni, hiszen ezeken a helyeken kihagyom vagy legalábbis máshogy csinálom meg a kavicságyat. Gondoltam hát: mivel a peronnak szánt anyag (valószínűleg homok) még nem áll rendelkezésre, előkészítem a vasúti átjárót. Először is felrajzoltam az út nyomvonalát és kontúrjait, aztán ennek megfelelően nekiláttam a vasúti pályamunkáknak.

A terelő síneket - amelyek egyben a betonozandó részek "zsaluzását" is képezik, egy R3-as ívelem feláldozásával és feldarabolásával gyártottam. Kézzel egyengettem megfelelő ívűre, s fogóval hajtottam be a végeiket. Végül erős univerzális ragasztóval rögzítettem a talpfákra. A próbakocsi szerencsésen és akadálymentesen gördült át fölöttük mindkét vágányon.

"Látványtervileg" kaptak a terelő sínek egy ideiglenes rozsdázást - szerintem egész jól mutatnak így.

A "betonozás" így történt. Találtam a szekrényben egy tubusnyi "izét", ami a víztől nagyon ellágyul, aztán meg szépen megköt és kőkemény lesz. Ezzel szoktam betömni a falon a lukakat, gondoltam, kipróbálom H0 betonként is. Beegyengetni csak látszólag bonyolult: a bal kézben tartott fadarabkára a tubusból rányomtam a félszáraz masszát, majd a jobb kézben tartott, vékonyabb, sűrűn vízbe mártott fadarabbal egyszerűen "belapátoltam" a gipszszerű izét a sínek közé.

Mikor elkészült, akkor a fogóba befogtam a feldarabolt sínszálból megmaradt fecnit, amivel pont jól le lehetett húzni a felesleget, és el lehetett egyengetni a "betonfelületet".

Száradás után jött egy újabb "látványtervi" próbafestés.

Majd pedig a hidegzuhany. A terelő sínszálak talpai ugyebár a talpfákon nyugszanak. Na már most maguk a sínek pedig kicsivel lejjebb vannak, mivel talpuk a leszorító-imitációk alatt, a talpfákba vésett vájatban futnak. Következmény: a központi szigetelemeim fél, vagy akár egy milliméter magasan kiemelkednek a pályából. A kocsijaim hiánytalanul átgördülnek fölöttük, a Szergej és a Nohab úgyszintén... A két Csörgő futóműveinek a háza viszont felül rá. Mi a bánatot tehetek? Száradás után le kell csiszolni belőle annyit, amennyi kilóg, mi több ügyelve arra, hogy maguk a sínek viszont ne sérüljenek. Heuréka!

Középen jól látszik, hogy mi a baj.


Itt pedig már a csiszolási munkálatok első felvonása látható (egyelőre szigorúan csak kézileg estem neki). Ez arra volt jó, hogy megállapítsam: a dolog fárasztó ugyan, de kellő energia-ráfordítással megoldható. A Csorgő az utolsó képen látható szigetre balról jobbra már ráhajt és csak a végén ül föl, a jobb vég viszont még mindig nagyon kitüremkedik.

A külső sínekre való vigyázás kézimunkát indokol, a terelő sínek keménysége viszont a gépi csiszolás mellett szól. Van elképzelésem, hogy mit teszek a kézifúrómra, hogy leszedjem a fölös fél millimétert, de ehhez majd egy újabb hétvége, sok idő, meg új szerszám kell, úgyhogy egyelőre pihen a dolog.

2 megjegyzés:

trainmodeller írta...

Kár, hogy nem előbb olvastam ezt, ugyanezzel szívok, bár én a sínleerősítés-mizériáról tudtam, a Csörgő NEM szabványnak nemmegfeleléséről viszont nem (túlságosan lelóg az alja)... Én más utat járok, a hajtás át fog épülni, így a csiszolást megúszom. Érdekesség képpen, a V43 nem akad fel ugyanott!

Más téma: felraktalak a linkjeim közé.

üdv

pre-zli írta...

Helló! Ha jól tudom, a NEM szabvány szerint az én "betonszigetem" nem lóghatna magasabbra, mint a sínkorona, és akkor valószínű, hogy a Csörgő is átférne fölötte. Na mindegy, majd valahogy csak megoldom (elvégre szegény feleségemnek már beharangoztam az asztal elbontását, mikor az egyik váltót sikerült összeragasztani, aztán azt is sikerült megjavítani, úgyhogy itt is biztos lesz előbb-utóbb valami megoldás).

A linkelést meg nagyon köszönöm, már viszonzom is.