Német földről meghozta a posta a minden magyar dízeles asztal elmaradhatatlan kellékét, a MÁV Nohabot. A Roco közismert 014-es pályaszámú, retró festésű M61-eséről van szó.
Ki ne ismerné?Teljesen új létére nagyon (sőt meglepően) jó áron vesztegette az illető az ebayen. Gondolom, raktáron maradt neki, a bajorok meg nem kapkodtak érte, úgyhogy nem maradt más választás, minthogy lecsapjak rá. Persze túl szép (de talán túl unalmas is) lett volna, ha ezzel minden egyszerűen csak működik. A gép ugyanis Märklin-Motorola rendszerű, három sínes, váltóáramú, digitális kiszerelésben érkezett, az én asztalom meg két sínes, egyenáramú és analóg. Úgyhogy a mozdony első útja a bontó volt, ahol:
- kikerült belőle a gyári dekóder
- helyére egy balesetes Piko BR89-es vakdugója ült be
- a harmadik sín áramszedője mazzagostul elhagyta a mellső forgózsámolyt
- a belső panelen a többi áramszedő kábelei szétválogatás után a megfelelő helyekre forrottak
- a mellső szoknya üreges változatra cserélődött
- a kengyeles Märklin csatlakozó helyét elöl és hátul Roco kurzkupplungok foglalták el - igaz, kisebb szépséghibával, ugyanis a két különböző típusú csatlakozó nem pont azonos foglalatban pihen, adaptert viszont csak egyet adtak, ezért a mellső kupplung kicsit lötyög.
Ezzel persze még csak megalapoztam az átalakítást, mert az érdemi része hátravan: sajnos a hat tengely közül egyik se szigetelt, úgyhogy valamennyit majd cserélni kell. Hamarosan nyélbe ütöm a beszerzésüket.
Addig viszont a szigorúan feszmentes asztalon rendeztem egy kis együtállást:
Nohab - Szergej - Csörgő
Svéd - Szovjet - Magyar
S mint kiderült, valóban a Nohab a legnagyobb. Pofára és méretre egyaránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése