Csúcsforgalom

Előkerült a szekrény aljából három új generációs Piko tehervagon. Igaz, Hobby kivitelűek és DR-esek (még a legelső Piko kezdőkészletemben voltak, három éve), de a kerekük fém, van rajtuk kkk, pofára meg a háromból legalább kettőt könnyűszerrel lehetne magyarítani: Az egyik kis híján egy Eaos, a másik egy két tengelyes Ep. III-as tartálykocsi, amelyiket majd legfeljebb valami többé-kevésbé fiktív vasúti vagy ipari vállalat köntösébe lehet öltöztetni, a harmadik meg szintén valami hasonló sorsra jut, ha rávisz a lélek. Elvégre nem vagyok egy reál-integrista, és leginkább játszani szeretek!

Úgyhogy játszottam is, méghozzá teltházasat. Ebből az örömvonatozásból jön pár kép.

Minden tele van.

Még mindig.

A Szergej nyugatra néz.

A próbálgatások során rá kellett döbbennem, hogy egy nem szándékos és ismeretlen eredetű lassító modul, vagy inkább tényező került az állomás négyes vágányára (amelyiken a tehervonat áll): Az ide bejáró gépek a szakasz-szigetelések között 20-30%-ot veszítenek teljesítményükből (feszmérőm nincs, de saccperkábé ennyi lehet). Gondoltam, hogy a táp forrasztása rossz, szétbontottam, gondosan újraforrasztottam más forrponton, de semmi nem változott. Lehet, hogy a kapcsolónál rossz a forrasztás, legközelebb azt piszkálom meg. Meg aztán lehet, hogy a rozsdafesték is kicsit felkenődött a sínkorona belső szélére - bár nem láttam. A helyzet egyébként a 4-es vágány jobb végén lévő váltón a legrosszabb: ha a Csörgőt lépésben járatom rá, szinte minden alkalommal megáll rajta. Ott valószínű, hogy a festék a ludas, hiszen az nem a 4-es vágányról kapja a levet, de szemlátomást nincs ott semmi rendellenesség. Na nem baj, ha egyszer ráérek már, akkor a peronépítés és a kavicságyazás előtt ezt is még kibogozom-kitisztogatom. Igaz, ennek előtte még a Nohab átalakítását is szeretném befejezni. Idő, idő, idő!