KGST autószalon bővítés

Erre járt a posta, és hozott magával Németországból egy Wartburg 353-ast, illetve Csehországból két Skoda 120-ast (egy régit és egy még régebbit), illetve egy Liaz-Skoda nyerges vontatót utánfutóval.

Mikor az ebay-en megláttam, kép alapján nem hittem el, hogy tényleg 1/87-es, de most már saját szememmel is meggyőződhettem: valóban az.

Gyönyörű HERPA modell.

Skoda 120L 1977-ből az ARTAPOtól.
Nem olyan szép, mint a Wartburg, de a Skoda feeling nagyon megvan.

Hátulról is.

Ez is ARTAPO, 120M 1984-ből.

Ezt a hátsó lámpát magam is festhettem volna - lehet, hogy erre is sor kerül majd.

Ő pedig IGRA. A nyereg sajnos törött, de majd megszerelem.

Festés, koszolás

A 2143-as csörgő és a Piko Hobby (SNCF) tartálykocsi kissé elkoszolódott.

Életkép

Csak úgy...

Állomási munkálatok

Ideje volt már nekilátni az "előtér", azaz az állomás kiépítési munkálatainak, az apokaliptikus időjárás diktálta szobafogság pedig pont adott rá megfelelő alkalmat, úgyhogy ismét előkerültek a fürdőszobai parafa burkolólapok, a barkácskés és a polimerragasztó: leragasztottam a leendő peronok alapjait.

A parafára kerülnek majd a sínkorona magasságáig érő döngölt homok peronok

Második lépésben a leendő peronok között kimaradó részek kavicsozása következett, egyelőre az első és második vágányokon. Mivel a korábbi kísérletek (kiskanál, kis ecset...) nem mindenhol váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, most a lassabb de biztosabb módszerrel szórtam a kavicsot: talpfáról talpfára haladva egyenként töltögettem a réseket, más szerszámot nem is használva, mint az ujjaimat, illetve egy fogpiszkálót a rossz helyre kalandozó darabkák kipiszálására. A ragasztás maradt a régi: leheletnyit mosószeres vízzel spricc, aztán injekciós tűvel 50%-osra higított fa ragasztó. Az egyik váltó már teljesen le van kavicsozva és a mozgórészei nem is ragadtak össze (ehhez oldalról és nem fölülről nyomtam a kavicsok alá a ragasztós lét).

A jobb felső sarokban már szárad az első vágány, a többi helyen még csak most lett beinjekciózva

Útkereszteződés, sokadik felvonás

Némi felületes csiszolás után előkerült a festék. Fakó aszfalt, rajta kicsit frissebb, ergo sötétebb foltok, maszkoló szallagként használt cellux, fehér festék... Tuningoltam a vasúti átjárót:

Felfestés készül

Felesleg letép

Real touch: Középen két helyen fel kellett bontani, ott nemrég újraaszfaltozták

Összkép (ISO1600 vaku nélkül, ezért a képzaj)

Méretarány

Számtalan szerencsétleng kapcsán hallhatjuk: "a vonat maga alá gyűrte a személyautót". Egy pillantás az alábbi képekre, és egyből látszik, hogy másképp nem is történhetne. A látszat nem csal semmit: Isten bizony, megmértem, a Trabant is valóban 1:87-es, és itt a legkisebb mozdonyom előtt áll:

Trabi Dávid és Bobó Góliát

Nem egy súlycsoport

Keletnémet autószalon

Ismét előkerültek a festékes tégelyek és az ecsetek, ezennel a nyáron vásárolt, fehér, szürke, illetve sárga nyers műanyag Trabik és Barkasok voltak a sorosak. Képes összefoglaló:

Kezdet

Sufni Trabi: a jobb első lemez és a bal ajtó egy kék bajtársról származik

Ez gyári

Barkas, kissé honvéd színekben

A világoskék fajta

Az IFA ponyvája is kapott egy kis katonai színezést

NDK autószalon

Nagyjavítás

Az előző - kissé elhamarkodott - poszt után a Bobó enyhén megizzasztott: Az egyik irányba kissé nehézkesen ment, a másikba pedig úgy pattogott, szitált, ugrált és kalapálta a sínt, mint egy rosszabb fajta UV pótkocsi. Alánézve megállapítottam, hogy bizony az egyik forgóváz tengelyei az egyik irányba nem nagyon akarnak forogni, csak nagyon darabosan és szaggatottan.

A mozdony kasztniját leemelve meggyőződtem arról, hogy ez bizony még a régebbi fajta, nem középmotoros változat, de most már úgyis mindegy: ilyen, így fogjuk szeretni. "Szerencsére" a hibás forgóváz maszkjáról kiderült, hogy el van törve, így nem nekem kellett szétbarmolnom, könnyűszerrel "szét lehetett nyitni" és le lehetett kapni.

A kritikus darabot ki- és szétszereltem

Alaposan belenéztem, még széjelebb szedtem, megtisztítottam, megreszelgettem, összeraktam, kipróbáltam, megfordítottam a motort, ismét kipróbáltam, úgy már jó volt. Bekerült a főkeretbe, a drótok visszaforrottak, a kasztni is felkerült a helyére, egy apró csepp ciánakriláttal pedig a visszarakott forgóvázmaszk is egyenesbe jött. Próba indulj!

Gyönyörűen elindult

És jó messze ment, immáron mindkét irányba hibátlanul.

Kicsi a rakás

Együttállunk.

A Bobó - kőkorszaki motorizációja okán - nem nagyon erős, de nem is baj: néhány teherkocsit nagyon szépen el tud tologatni, főleg hogy - most már - a lassúmenete is kiváló. Éljen!

Ismét bővült a gördülő állomány

Hosszú habozás után megvásároltam egy kissé koros, de nullkilométeres DOM Bobót, nevezetesen a 305-ös pályaszámú M44-est a GySeV színeiben. Nem mai gyerek a modell, kissé hangos, világítása nincs, de analóg üzemű tologatásra pont jó lesz nekem, a kasztnija pedig azért - meg kell vallani - szemet gyönyörködtető munka. Az egyik forgóvázmaszk kicsit lógott és vissza kellett ragasztani, de ettől eltekintve - némi olajozás után - szépen fut. Az egyik kitérőn megugrott az első nekifutás alatt, remélem, nem csinál belőle rendszert.

305-ös GySeV Bobó innen...

...és innen

Vele egyidőben megjött két ebayről boltolt Roco Playtime kivitelű MÁVos hűtőkocsi is. Ez a két Ep.III-as vagon nagyon szépen felsorakozik majd a Bobó mögé.

Az egyik hűtőkocsi az igazolványképhez pózol...

...majd ikerpárjával együtt forgalomba áll.

Aszfaltozás

A délelőtti sikereken felbuzdulva folytattam a vasúti átjáró készítését. Gipszből "leaszfaltoztam" az utat a vágányok körül és között - nagyjából a sínkorona magasságáig, de mindkét irányba lejtősen (hogy az űrszelvénybe csúszó jármű lehetőleg visszafelé csorogjon) és keresztirányba kissé domborúan (esővíz ugyebár).

Nagyjából eldolgozva, vadonat frissen

Miután a felület már kicsit száradt

Meg is jelent rajta néhány repedés, de nem bánom, sőt még eldolgozni se nagyon fogom, elvégre magyar útra - főleg ilyen kritikusan terhelt helyeken - sajnos illik a repedés (a rozsdafoltokat pedig az a szerszám hagyta ott, amelyikkel dolgoztam, de az aszfalt színű festés majd eltakarja).

Amikor a felület már kellően megkötött, az egyik irányba a Szergej tette próbára az átkelőt, méghozzá fennakadás nélkül...

...a másik irányba pedig az Ikarus, szintén "döccenőmentesen".

Most két-három nap "mélyszáradás", aztán csiszolás és festés.

Alakul az útátjáró

A minap ugyebár rádöbbentem, hogy a Fuggerth Csörgők forgóvázainak gépházai túlságosan lelógnak ahhoz, hogy átférjenek a leendő útátjáró számára kialakított szigetek fölött. Sokat töprengtem a megoldáson, majd végül befogtam a kézi fúróba egy kis átmérőjű, gömb alakú fémcsiszoló fejet, és mérhetetlen óvatássággal lereszeltem fél millimétert a szigetek széleiból, úgy, hogy a sínekhez nem értem hozzá. Útána smirlgivel szintbe hoztam a "tölteléket" is, majd festés... A nem tükörsima (de annál "kopottasan" valószerűbb) eredmény meggyőzött arról, hogy itt már igenis lesz egy útátjáró, úgyhogy a leendő úttest alapját is méretre vágtam (a sínek alá is használt, két milliméteres fürdőszobai parafa burkolólapból), és polimer ragasztóval a helyére rögzítettem.

A mű jelenlegi állása

A Fuggerth M41 2143 végezte a próbafutást, a képek tanúsága szerint sikeresen:

A forgóváz, belső ív

B forgóváz, belső ív

A forgóváz, külső ív

B forgóváz, külső ív

Játszottam egy kicsit (régi játékból új mesevonat)

Régóta állt a polcon meg a fiókban néhány békebeli (értsd: jó öreg NDK-s Piko) maradvány, aminek a piaci értékénél valószínűleg már csak az eszmei értéke kisebb. Valamikor még ebayről szereztem be fillérekért, aztán nem tudtam, mit kezdjek velük. Többek között volt köztük:

Egy régi belga festésű BR55

Öt-hat darab "ki-nem-látott-még-ilyet" Ep.III másodosztályú kocsi

Az előzőkhöz tartozó két poggyászkocsi

Fogalmam sem volt, mihez kezdjek velük: se minőségileg, se műszakilag nem érdemes velük foglalkozni, de megszabadulni se akartam a cucctól, ha már egyszer az enyém. Mígnem kitaláltam, hogyan adjak nekik némi egyéni értéket. A dolog nem minősül modellezésnek, legfeljebb játéknak, de ma nem is volt kedvem ennél semmi komolyabbat művelni. A "játékprojekt" címe: Ilyen vonaton utazott volna Harry Potter a vasfüggöny másik oldalán. A kocsik ömlesztett halmazából összetákoltam négy darab épkézláb személykocsit és egy poggyászkocsit, a mozdonyt megtisztogattam, sikeres próbafutást csináltam vele, aztán jött a festegetés, és elkészült a keletnémet Hogwart Express. A festésén kívül semmi köze a ten-wheeler mozdonyból és négy tengelyes fülkés kocsikból álló "eredetihez", de kicsire nem adunk, nagy meg nem számít.

Mozaik

Kanyarodik

Éjszakai pihenőre tér

Reggel pedig felkel

Alkalom adtán még nyomtatok rá matricákat, pepecselek vele egy kicsit, aztán ki tudja? Lehet, hogy egyszer egy gyerek még örül is neki.