Egyszer lesz majd egy vasúti átjáró

Miután a tegnapi kavicságyazási munkálatok - az egyik váltó mozgó részeit ért viszontagságok (összeragadás, majd szétesés) macerás, ám eredményes elhárításával - a ma reggeli száradáskor egyértelműen sikeresnek bizonyultak, elhatároztam, hogy az elkövetkezendő hetek alatt a teljes kavicságyat elkészítem. Ehhez azonban a leendő peronokat és a jobb első sarokba tervezett vasúti átjárót elő kell készíteni, hiszen ezeken a helyeken kihagyom vagy legalábbis máshogy csinálom meg a kavicságyat. Gondoltam hát: mivel a peronnak szánt anyag (valószínűleg homok) még nem áll rendelkezésre, előkészítem a vasúti átjárót. Először is felrajzoltam az út nyomvonalát és kontúrjait, aztán ennek megfelelően nekiláttam a vasúti pályamunkáknak.

A terelő síneket - amelyek egyben a betonozandó részek "zsaluzását" is képezik, egy R3-as ívelem feláldozásával és feldarabolásával gyártottam. Kézzel egyengettem megfelelő ívűre, s fogóval hajtottam be a végeiket. Végül erős univerzális ragasztóval rögzítettem a talpfákra. A próbakocsi szerencsésen és akadálymentesen gördült át fölöttük mindkét vágányon.

"Látványtervileg" kaptak a terelő sínek egy ideiglenes rozsdázást - szerintem egész jól mutatnak így.

A "betonozás" így történt. Találtam a szekrényben egy tubusnyi "izét", ami a víztől nagyon ellágyul, aztán meg szépen megköt és kőkemény lesz. Ezzel szoktam betömni a falon a lukakat, gondoltam, kipróbálom H0 betonként is. Beegyengetni csak látszólag bonyolult: a bal kézben tartott fadarabkára a tubusból rányomtam a félszáraz masszát, majd a jobb kézben tartott, vékonyabb, sűrűn vízbe mártott fadarabbal egyszerűen "belapátoltam" a gipszszerű izét a sínek közé.

Mikor elkészült, akkor a fogóba befogtam a feldarabolt sínszálból megmaradt fecnit, amivel pont jól le lehetett húzni a felesleget, és el lehetett egyengetni a "betonfelületet".

Száradás után jött egy újabb "látványtervi" próbafestés.

Majd pedig a hidegzuhany. A terelő sínszálak talpai ugyebár a talpfákon nyugszanak. Na már most maguk a sínek pedig kicsivel lejjebb vannak, mivel talpuk a leszorító-imitációk alatt, a talpfákba vésett vájatban futnak. Következmény: a központi szigetelemeim fél, vagy akár egy milliméter magasan kiemelkednek a pályából. A kocsijaim hiánytalanul átgördülnek fölöttük, a Szergej és a Nohab úgyszintén... A két Csörgő futóműveinek a háza viszont felül rá. Mi a bánatot tehetek? Száradás után le kell csiszolni belőle annyit, amennyi kilóg, mi több ügyelve arra, hogy maguk a sínek viszont ne sérüljenek. Heuréka!

Középen jól látszik, hogy mi a baj.

Itt pedig már a csiszolási munkálatok első felvonása látható (egyelőre szigorúan csak kézileg estem neki). Ez arra volt jó, hogy megállapítsam: a dolog fárasztó ugyan, de kellő energia-ráfordítással megoldható. A Csorgő az utolsó képen látható szigetre balról jobbra már ráhajt és csak a végén ül föl, a jobb vég viszont még mindig nagyon kitüremkedik.

A külső sínekre való vigyázás kézimunkát indokol, a terelő sínek keménysége viszont a gépi csiszolás mellett szól. Van elképzelésem, hogy mit teszek a kézifúrómra, hogy leszedjem a fölös fél millimétert, de ehhez majd egy újabb hétvége, sok idő, meg új szerszám kell, úgyhogy egyelőre pihen a dolog.

Még egy busz

Még a nyáron vettem egy második 260-as Ikarust, és ma ő került ecset alá. Fantázia színtervvel készült (ilyen kiszerelésben inkább a távolsági 250-esek és 256-osok közlekednek, de majd kifüggesztek rá egy "Különjárat" matricát, és ráfogom, hogy magánbusz). Mint mindig, az eredmény makró üzemmódban érezhetően amatőr, de normál távolságból nézve tökéletesen azt a benyomást kelti, amelyiket el akartam érni. Képriport.

Szanaszét

Első réteg. Mielőtt visszazártam, az ülések sötétszürke "huzatot" kaptak.

Második réteg után csecsebecsék (irányjelzők, fogantyúk...)

Az utas majd ezt látja a megállóból

Rendszáma [még] nincs, de ez könnyen pótolható, ha olyan kedvem támad

A szélvédő belülről kapta az ujjlenyomatnyi maszatot, és sajnos nem volt már kedvem szétszedni, hogy megsikáljam higítóval. Egyelőre így marad.

Kissé félszeg, de ez talán még autentikusabbá teszi

Innen meg inkább pofás, nem?

Hát ez elment!

Csendélet

Ágyazás

Nekiláttam a kavicságy elkészítésének. Mivel még semmi gyakorlatom nincs az ilyesfajta műveletekben, kísérleti alapon csak az egyik legkisebb és legritkábban használt szakasszal próbálkoztam. A kavicsok márkájáról fogalmam sincs: A Roco kerek tégelyére hasonlító dobozok egy játékbolt utolsó polcán álltak vagy négy éve, a rostált kavicskák mérete és dominánsan sötét árnyalatú, de alapvetően sokszínű összetétele elegendő érv volt, hogy megvegyem. Kiskanál, nagy ecset, mosogatószeres vizes spriccni, fele arányban higított Pattex fa ragasztó, injekciós tű... Azt hiszem, ebben senki semmi újat nem talál. Most a száradás órái telnek, kiváncsian várom, megmarad-e valami a műből.

Naplemente

Rendszerváltás

Bár ez így sehogy nem felel meg a valóságnak, de a 014-es Nohabról eltűntettem az önkényuralmi jelképeket. Mivel nem tudtam dűlőre jutni önmagammal a tekintetben, hogy mi is kerüljön a csillag helyére, az egyik végen a 017-esen ma díszelgő címer lett a befutó, a másikon pedig a 020-asról ellesett Nohab jelvény. Kissé hibrid a megoldás, de legalább egyedi. A technológia változatlan: Word + nyomtató. A "karikák" 4.2mm átmérőjűek, ennyit még egész jól tud kezelni a gép, jobban, mint a körömvágó olló.

Címer

Jelvény

Mind összefutottak

2143

Nem bírtam sokáig türelemmel, nekiestem az új Csörgő 2143-asításának. A házat leszerelve meglepődve tapasztaltam, hogy a belső elrendezése eltér a másik Csörgőétől, méghozzá annyiban, hogy a motor elhelyezése miatt aszimmetikus a meghajtás, az egyik végen sokkal hosszabb kardán van, mint a másikon, s a két forgóváz hajtóművei sem összecserélhetők. Szétszerelés után tehát felkerült a gép a festőállványra, ami jelen esetben André Malraux L'Espoir című regénye volt.

Gépház a festőműhely(b)en

Nekikészülés az alváz és forgóvázak festésének

Frissen beszürkült forgóvázmaszt szárad

Az elkészült, megszáradt és összerakott gép bal oldala

És jobb fele

"A" vég

"B" vég

A barom módon felrakott albaktörlőket a ragasztócsonknál le kellett vágni, és a lapátokat lapjuknál fogva ráragasztani az ablaküvegre, máskülönben úgy maradtak volna, ahogy felrakta az oktalan hollandi, akitől vettem. De szerencsére van olyan Pattex ragasztóm, ami nem kezdi ki az ablak műanyagát és nem is tejesíti be, mint pl. a Revell ragasztó, úgyhogy később is el lehet távolítani az ablaktörlőket, ha egyszer rászánom magam, hogy újakat készítek.

Összkép

Close-up: nem áll jól neki a makró, de sebaj, úgysem herendi porcelán

A psz táblák (elöl 10*3, oldalt 7*3 milliméteresek) Wordben készültek, félkövér Arial Narrow és Arial Regular 2-es és 4-es karakterekkel. Nem tökéletes, de a beugró kategóriás tintasugaras nyomtatóból ez a legtöbb, ami kihozható. Az ablakok kereteit pedig CD-firkáló tollal feketítettem be.

Állományba véve

Sajnos az eredetivel megegyező színű festékeket nem sikerült beszerezni, a kevergetéshez meg nem értek, úgyhogy csak amolyan kutyulás volt. Messze nem tökéletes, de egyelőre jó lesz így.

Új családtag érkezett

Ismét egy ebay-es beszerzéssel bővült a gördülő - sőt! vontató - állomány. Nem szokványos dolog, de Hollandiában kínáltak eladásra - használtan, de nem különösebben avult áron - különböző magyar cuccokat, köztük egy Deák Szilit és Szöcskét, tehervagonokat, na megy egy Fuggerth Csörgőt, amit valahogy nem voltam képes ott hagyni. Ez a 2105-ös pályaszámú, kissé fantázia festésű kivitel, ami nagyvonalakban hasonlít a MÁV "alternatív" színtervére, de aminek az egyetlen fellelhető példánya legjobb tudomásom szerint a 2143-as. Így természetesen ebből is az lesz, miután az ecset alatt átalakul.

Egyelőre tehát ideiglenes képsorozat következik, a gép külleme hamarosan módosul, ha nem is nagyon, de mégis számottevően. Ezek a képek a próbafutás után készültek, amely próbán nagy megelégedéssel tapasztaltam, hogy a mozdony menettulajdonságai sokkal jobbak, járása sokkal kiegyensúlyozottabb, mint a másik Csörgőé volt a megbuherálása előtt (meg után is egy jó darabig).

Bal oldal. Az A és B betűk majd eltűnnek, a tartály, az akkus láda, a forgóváz-maszkok, stb. a házon lévő csíkkal azonos színűre sötétülnek majd, a géptér meg valószínűleg bezöldül.

Jobb oldal, hasonlóképp. Mindkét oldalra a megfelelő helyre (vezállás ablaka alá) felkerül a 2143-ason látható típus és pályaszámot jelző tábla nyomtatott mása.

Az előző tulaj fura egy ember lehetett, hogy így ragasztotta be az ablaktörlőket. Majd a vörös csillag eltűntetése és az átszámozás-áttáblázás után azt is valahogy korrigálom, no meg szürkére festem a kürtöket.

Emezen végén szintúgy.

Makró képeken jól látszik a hozzávetőleges festés, meg az is, hogy a bal oldalon a gép mindkét végén repedt az ütköző foglalata. Valamit ezzel is kezdeni kell, főleg hogy a 2143-ason a vonókészülékkel egyetemben amúgy is vörösek ezek az elemek, tehát festeni így is úgy is kell majd.

Nagyobb, és az én képességeimmel sajnos orvosolhatatlan gond, hogy a 2143-as futóművére még távolról se hasonlít ez a forgóvázmaszk. Ha besötétítem, talán nem lesz ennyire égbekiáltó a különbség.

Visszapillantókat vajon majd szenvedjek rá?