Autó, motor

Vajon mit játszunk?

Versenyzünk!
Na jó, de mivel?

Megfejtés fehér alapon fehér betűvel (jelöld ki, másolt át Jegyzettömbbe):

ITT KEZDŐDIK A MEGFEJTÉS...
Graham Farish Chiltern Railways Class 168 (Aliz) vs. Dapol Virgin Super Voyager (pre-zli),
két Kato Powerpack vezérlővel, Unitrack V11-es pályán
...ÉS ITT A VÉGE.

Class 37 egy körre

Fogadjunk, hogy észre se vetted a felmosó vödröt?

Mgj: a Kato V7-es duplakereszt mindkét irányba "fázishatár", jól látszik is, ahogy a mozdony átmegy az egyik kontrollerről a másikra: egyből marhára begyorsul. És látod, kereszttől keresztig egy szakasz, egy betáppal. Mikor behajt az elején a mozdony, nagyon felgyorsul, de mire visszaér a végére, már alig vánszorog. Pedig közben a vezérlőhöz hozzá se nyúltam. Így vész el a feszültség a Kato sínekből is.

Viszont azért az a 9 váltókapcsoló az első kontroller mellett, az kinéz valahogy, nem?

Útpadkától kavicságyig

Az N-es dioráma építésével mindaddig nem akartam haladni, amíg a lefektetett vágányok kavicságyát el nem készítettem, csak éppen fogalmam sem volt, honnan és milyen kavicsot szerezzek hozzá. Amit a H0-hoz vettem, az még ahhoz is nagy volt, úgyhogy mindenképp másra gondoltam. Így hát múlt hétvégén kibicikliztem a város szélére és egy szántóföld oldalában az útpadkáról összeszedtem egy zacskó homokot. Előnye: ingyen van. Hátránya: mindenféle szemét van benne, növényi maradványoktól üvegszilánkokon át téglatörmelékig. Éppen ezért ma délután elővettem a háztartás valamennyi hadrafogható szitáját, szűrőjét, stb. és pár óra alatt szétválogattam a homokot, az apró kavicsokat, a kicsit kevésbé aprókat és a maradékot. Az apraja persze tele volt ezerféle növényi hulladékkal, földdel, porral, miegymással, de a fizika törvényei meg egy kis türelem segítettek: szépen kiáztattam a kavicsból a sallangot, majd 150 fokos sütőben negyedóra alatt jól megszárítottam. Az eredmény nem olyan jó, mint reméltem, de ha már ennyit szenvedtem vele, csak azért is felhasználom.

Balra, amit ma csináltam, jobbra, amit régebben vettem. Nem látszik rendesen, de a bal oldali tégelyben lévők legnagyobbja is feleakkora, mint a másikban az átlag.

A válogatás eredménye: nagy kavicsok, kavicságynak való, illetve homok.

Azzal a lendülettel, egy kiskanállal, két ecsettel, mosószeres vízzel, higított faragasztóval és injekciós fecskendővel egyből le is tudtam a nyűgös részt, most szárad:

Száradás után légecsetes festést tervezek (légecset még nincs, de már tudom, hogy honnan és milyet szerzek majd). Utána meg néhány különböző háztartási szivacs zöld súroló részét kávédarálóval felaprítom és összekeverem, abból készítek némi gazutánzatot ide-oda. Ez legalábbis a terv.

Félszáraz látványterv. Sok a kellően apró kavics, de sajnos sok a túl nagy is, és persze a festés előtt nagyon hülyén néz ki a sok téglatörmelék.

Technikai szünet van...

...de már dolgozunk azon, hogy az egy hetes kis Alíz mielőbb bekapcsolódhasson a folytatásba.

Méghozzá a lelkes anyuka teljes támogatásával.

Építkezzünk 1:148-ban: Metcalfe 3/4

Ma a legnagyobb csomag került összerakásra: a sörgyár. Képriport.

Az egyik épület félúton.

A főépület. Balra még festetlen fehér élek éktelenkednek mindenütt, jobbra már festés után.

A teljes épületcsoport (szabadon szétszedhető és átrendezhető).

Ugyanez az udvar felől.

Magasból.

Zegzug.

Tetőrengeteg.

Felülnézet

Ez már más.
A korábban összerakott épületeket a készülő dioráma mellé pakoltam.
És véletlenül megtetszett az összkép.

Építkezzünk 1:148-ban: Metcalfe 2/4

A tegnapi sikersztorin felbuzdulva a ma délutánomat is építkezéssel töltöttem. Ezennel egy összetettebb gyárat csináltam meg, ami a leírás szerint cirka száz évvel ezelőtti gőzgépes textilgyár (ma már aligha létezik ilyen, úgyhogy ipari műemléknek fogom tekinteni, ha más, hihető rendeltetést nem találok ki neki). Lássuk, hogy is fest.

Nyomtatási hiba: a gyárépület ajtaját kisebbre festették, mint a neki szánt nyílás.
Némi utólagos mázolással megoldottam.

Ragadás közben.

A tető öt különböző darabból áll, nem is sikerült tökéletesen mindegyiknek az illesztése.
A szárítási segédeszköz befőttesgumi.

Az összkép elég impozáns. A kéménnyel alaposan megszenvedtem, de megérte.

Az ott a bal oldalon a kazán, tetején a víztartállyal.
Mellette egy segédüzemi hőátalakító van.
Attól jobbra a gőzturbina gépháza.

Textilgyár a hátsó uctában lévő ház ablakából...

...és ajtajából.

Összkép. A hosszú épület maga a gyár, mögötte jobbra a raktárral.

Az udvarról így néz ki.

A raktár felőli házak tetejéről meg így.

A jegyzőkönyv kedvéért: az összerakás 6 és fél órát vett igénybe, ami a tegnapihoz képest - az összetettséghez viszonyítva - elég gyors, de ennek legfőbb oka az, hogy a tegnapitól eltérően a mai kitben mindig bőven akadt mit festegetni, amíg valami más ragadt, vagy fordítva. Ezzel elég sok időt meg lehetett spórolni.

Építkezzünk 1:148-ban: Metcalfe 1/4

Felbuzdulva az NGS Journalban látott reklámokon és ISTown rohamos növekedésén, négy Metcalfe "building kit"-et vásároltam, hogy legyen miből kiválogatni és összerakni a dioráma felső szintjének főbb motívumait. Ma munka után úgy döntöttem, hogy próba szerencse, a négy közül nekifutok annak, ami a legegyszerűbbnek tűnik - ez egy mezei raktárépület, kis irodahelyiséggel, meg egy rövidke vasúti rakodó peronnal. A bonyolultabbakra majd csak az első tapasztalatok begyűjtése után kezdek gondolni. Lássuk, mit is tud egyáltalán ez a műfaj, illetve én mire is vagyok képes benne.

A csomag tartalma és a rendelkezésre álló szerszámkészlet.

Mindent a leírás szerint csináltam, mindössze annyit tettem hozzá, hogy a csúnyán fehérlő éleket és a ratkár tetejének belső oldalát, valamint nagyjából minden látható, nyers fehér felületet óvodai vízfestékkel kicsit elhalványítottam, vagy éppen alaposan lefestettem (a tető belső oldalát háromszor is, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltem). Kellemes meglepetés volt, hogy a nyomtatott felületekre kerülő vízfestéket könnyen le lehet törölni, de még könnyebb - és érdemesebb - tudatosan elmaszatolni, mert egész tisztességes antikoló hatást produkál. Szintén kellemes meglepetés volt, hogy a saját alkotásaim habkarton elemeihez használt folyékony UHU ragasztó nagyon jól és gyorsan megfogta a Metcalfe kartont is, akár egész vékony felületeken is, és bár egyes peremeket szinte képtelenség tisztán és szépen derékszöbe (vagy még pár helyen annál is vadabb 135 fokba) hajlítani, végeredményben a ragasztó mindenhol úgy fogta össze az elemeket, hogy sehol nem keletkezett csúf ferdeség.

Az eredmény, bár nem tökéletes, de azért rendesen megállja a helyét:

Összkép - takaros.

Legyen ez az épület eleje.

Irodahelyiség, kis lépcsővel és kéménnyel.

Az udvar felől jó a belátás a raktárba.

A belseje sincs elnagyolva:
nem csak belső peron van, de még ácsolat is került a tető alá
(ha kinagyított, kicsit jobban belelátsz).

Fölülről is jól belátni.

Ezt az első próbálkozást mindenképpen sikernek könyvelem el. Most már egész bátran állok hozzá a folytatáshoz.

Hídvetés

Az elmúlt napokban sokat törtem a fejem azon, hogy a leendő angol N-es dioráma alsó szintjére tervezett két hidat miként tudnám megvalósítani. Mivel a felső szintre tervezett ipari komplexum elemeit a Metcalfe-tól vettem (ma meg is hozta a posta mind a négy szóbajöhető épületet, de erről majd legközelebb), a hidakat magam akartam elkészíteni, a rendelkezésre álló helynek megfelelően. Hosszas spekulálás után úgy döntöttem, jó lesz a szokásos 3mm-es habkarton, amire jól rá lehet ragasztani a cgtextures oldaláról letölthető textúrákkal feldíszített, PowerPointban szerkesztett és méretre szabott tapétákat. Így is lett:

Az alapanyagok, nyomtatva, illetve rajzolva...

...majd kivágva...

...és összerakva.

Nemrég kaptam egy nyakkendőt a feleségemtől, amit a boltban egy nagy, matt fekete borítékba csomagoltak. Az utóbbit jól elraktam, és lám, milyen jó hasznát vettem most! Abból lett a hátlap.

Mintkét objektum pontosan passzol a megfelelő helyre.

A bal oldali egyszer...

...és még egyszer.

És a jobb, először...

...és másodszor.

Még nem rögzítettem egyiket se, mert még majd csinosítom őket, meg a pályát is kavicsozni és festeni kell, de nem lesz ez rossz.

SHIFT+F1: Ez mi?

Miután a fórumon nem jártam sikerrel, megpróbálkozom itt. Az alábbi alkatrész (mérete pár milliméter) a Graham Farish 66200-asának dobozából esett ki, és az a gyanúm, hogy egyáltalán nem is tartozik hozzá a géphez. Ha valakinek van ötlete arról, hogy mi lehet, és hova való, és megírja, akkor nagyon hálás leszek (ennél többet sajnos nem tudok ajánlani a megfejtésért).

What is this? Help!